Program LIFE
Príroda a biodiverzita - NATURA 2000


Untitled Document

A Senné-i projektterület

Története

A terület az ún. Senné-i alföldön fekszik, amely a korai pleisztocénben alakult a Kelet-Szlovákiai alföld tektonikus mozgásainak következtében. Ezért volt évezredeken át minden tavasszal a Kárpátokban megolvadó hó, melyet a zavaros folyók hozták le idáig és a zivatarok által minden évben elárasztva vízzel. A vizet a Fekete víz és a Szobránci patak hozták ide a Vihorlát hegyeiből és az árvizek néha hosszú hetekig is eltartottak. A Senné-i réteken valamikor a víz 3 m magasan is állt és óriási tavat formált, amely 12 km hosszú és 5 km széles volt.  A víz meghatározta a táj arculatát és a helybeli emberek életét is erősen befolyásolta. 1924-ben a nagy árvíz alatt egész Senné falut elárasztotta a víz. A templomot, amely a falu legmagasabb helyén lett felépítve, 1m magasságig lepte el a víz. A helybeli emberek a bizonytalan gazdálkodáson kívül (az árvizek miatt) főként halászattal és vadászattal foglalkoztak. A vízimadarak sokadalma, melyeket az árvizek utáni ideális vízviszonyok csalogatták ide, vonzotta messziről is a vadászokat, és az első ornitológusokat is. A terület védelmére irányuló első törekvések a két világháború közöti időszakra vezethetők vissza. 1955-ben nyilvánították rezervátumá a Senné-i alföld nagy részét. A múlt század 60-as éveiben a Klet-Szlovákiai alföld kiterjedt vízigazgatási munkálatok célja lett, melyek folyamán megépítették a Zemplínska Šírava víztárolót. Ez megakadályozta a további nagy árvizeket. A legtöbb talaj viszont továbbra is mocsaras volt és nemigen volt alkalmas földművelésre, ezért Senné, Iňačovce és Blatná Polianka községek határában egy kiterjedt halastórendszert kezdtek kiépíteni. Ez a halastórendszer a rezervátummal együtt kiváló fészkelési lehetőségeket nyújtott a vízimadaraknak.

A terület leírása

A 2703 ha területű Senné-i madárvédelmi terület (egyben a Senné-i projektterület is) központi részét a halastórendszer alkotja. A tórendszer 26 haltenyészetre használt tóból áll és egy gazdasági használat alól kivont halastóból, amely a Senné-rybníky nevet viselő Nemzeti természeti rezervátum (213,31 ha). Ennek védelmi zónája (211,28 ha) a halastavak egy részét foglalja el. A halastórendszer összterülete kb. 700 ha. A Nemzeti rezervátum és ennek védelmi zónája 1990 július 2-ka óta a Nemzetközi jelentőségű Ramsari területek listáján szerepel.
A halastórendszer környékén külömböző típusú rétek találhatók, időszakosan elárasztott rétek és szárazabbak is, melyeken kisebb kiterjedésű mocsarak maradványai találhatók. Régi idők óta fennmaradt időszakos folyómedrek maradványai ezek a mocsarak, valamikor ezek vezették ide az árvizeket és ezeken a medreken át folyt el a cspadékvíz egy része a területről. Fontos élőhelyet biztosítanak ezek a holtágak és mocsarak a vízimadaraknak, táplálékszerzés és fészkelés szempontjából.

A terület aprólékos leírása a projekt-tevékenységekkel


A halastórendszer és a halastavak
Jelenleg a halastavakon intenzív haltenyészet folyik. Ennek során néha vízinövények, nádasok eltávolítása is történik. Éppen itt fészkel Szlovákia egész kanalasgém populációja, de a szürkegémek, kanalasrécék, vöcskök és más vízimadarak populációinak része is. Az aqua-environmentális jutalék a gazdálkodókat a vízinövények megóvására volt hivatott ösztönözni, a kevésbé intenzív gazdálkodás veszteségeit kiküszöbölni.

A Sennéi halastavak Nemzeti természeti rezervátum és ennek védelmi zónája
Néhány ezer madárnak ad otthont. Három madársziget található a rezervátumban. A nagyobbikon gázlómadarak fészektelepe található (kis kócsag 8-14 pár és bakcsó 60-100 pár) nagy kárókatonákkal (10-16 pár). A rezervátumban költ 80-90% a feketenyakú vöcsköknek, számos szárcsa, dankasirály és sárgalábú sirály. Más ritka madárfajok egész sora is költ itt (vörösgém 2-4 pár, bölömbika 2 pár, barna rétihéja 2-4 pár, és mások). A vízfelület nagyon fontos megállóhely az átvonuló récefajok számára. Száraz, csapadékszegény években nyár idején komoly veszélyt jelent a víz kiszűrődése a rezervátumból. Ezeknek a problémáknak enyhítését a gát elszigetelésében és a víz-ellátó és a vízelvezető zsilipek megjavításában látjuk.  A védelmi zónában a 3. és 4. számú halastavakon a legnagyobb nádasok  és úszó vízinövények szőnyegei találhatók. Ezekben a nádasokban költenek a vörös- és szürkegémek legnagyobb állományai. Az aqua-environmentális támogatástól ennek az élőhelytípusnak megőrzését reméljük.

A madárvédelmi terület rétei
A rétek és legelők 67% alkotják a madárvédlemi területnek. A rétek régi folyómedrek maradványaival, hagyásfáival még a közelmúltban időszakosan (a csapadéktól függően) egyenletes vízfelületeket alkottak, melyeket vízinövények borítottak. Az egész terület jelenleg víz-elvezető csatornákkal és meliorációs rendszerekkel van ellátva. A talajvíz átlag magassága a meteorológiai állami hatóság adatai szerint 1966 óta egyenletesen apad. A víz gyors eltűnését a vízi élőhelyek felapadása okozza, a ritka és értékes élőhelyek eltűnéséhez a rétek és legelők kezelésének felhagyása is hozzájárult. Tavasszal tizesével csoportosulnak itt a gémfélék és százával a külömböző récefajok.  Szinte az egész év folyamán előfordulnak itt a barna rétihéják, mint jellegzetes ragadozómadárfaj és a lehalacsonyabban fekvő helyeken a vörösgémek is. A szárazabb helyeket nagy számban lakják a sárgabillegetők, rozsdás csaláncsúcsok, fürjek, és a haris kisebb állománya is megtalálható itt.

A zsilipek megépítésével egyes csatornákon és a kedvezőbb vízellátás biztosításával a madarak számára is kedvezőbb körülmények kletkeznek a réteken és ez a vízkedvelő növényfajok gyarapodását is elősegítheti. Egyes vizes rétek védelmének hosszútávú biztosítása érdekében szükséges egyes területek felvásárlása. Főként azok a területek kerülnek felvásárlásra, ahol a tájrekonstrukciós tevékenységek történnek és ahol új táplálkozási és fészkelési élőhelyek bebiztosítása a cél a madarak számára.

 

 

A Bodrogközi projektterület

Története

A mai Bodrogköz  területe a neogén időszakban kezdett kialakulni a tektonikus süllyedés következtében, melyek folyamán a keletszlovákiai alföld is kialakult. Üledékképződéses folyamatok színhelye lett, ahol tengeri és tavi üledékek telepedtek le, később folyóüledékek is, melyek homokot és kavicsot tartalmaztak. A nagy folyók, melyek itt találkoznak és sűrűn kanyarognak az alföldre érve, sok ágat, mocsaras és szolonyeces élőhelyet alkotnak. Valaha a terület sűrűn be volt nőve erdőkkel, ezért az első gazdasági kihasználása erdőgazdálkodásból állt, legelők fokozatos kibővítésével. A folyók vízszintjeinek nagy ingadozásai és ezeknek kölcsönös összhatása nem engedték a csekély magasságkülömbséggel rendelkező területeken az intenzív mezőgazdaság elterjedését. A 20. század elején a területen néhány víziszövetkezet keletkezett. Ezek folyók szabályozásával foglalkoztak, főleg árvízvédelemmel, gátak építésével. A 20. század felében már komplex módon álltak hozzá a vízgazdálkodási problémák megoldásához az alföldön és ennek eredményeképpen Bés község alatt száraz alkami víztároló területet – poldert létesítettek. Jelenleg ez a terület a Laborc és a Latorca folyókon levonuló nagy árvízhullámokat hivatott csökkenteni. A kiépített polder e két folyó árhullámát 600 m3/s értékkel képes csökkenteni. A polder térfogata 53 mil. m3 vízfelület, 1 568 ha területen. Csak kivételesen komoly árvíz esetén töltődik fel, amikor  a Magyarországgal kötött nemzetközi egyezmény szerinti megállapított legmagasabb átfolyás túllépésének veszélye állna fenn a Bodrog folyón Bodrogszerdahely mellett. A polder kieresztésére azután kerül sor, amikor a Laborc vízszintje apadni kezd. A terület a leginkább extenzív szarvasmarha-tenyészetre volt kihasználva és legeltetésre állattartásra. Jelen időzakban a szarvasmarha-tartás hanyatlóban van.



A terület leírása és a projekttevékenységek

A Bodrogközi projektterület a Bési poder területén van, és ettől keletre, Bés és Csicser községek közelében. Észak felől a községeket védő árvízvédelmi gátak alkotják a terület határát, dél felől a Latorca folyó gátja alkotja a terület határát. A projektterület az 1990-ben alakult  Latorca tájvédelmi korzet (CHKO Latorica) és a Bodrogközi madárvédelmi terület (CHVÚ Medzibodrožie) része. A területet átszeli a Bési csatorna nyugatról kelet felé és a csatornába észak- és dél felől is több más csatorna is torkollik. A tájat rétek és legelők alkotják, melyeken számos mocsár és rövidebb-hoszabb régi holtág, folyómeder található és helyenként homokdűnék is. Fontos alkotórészei a tájnak ártéri erdők maradványai is, tehát nagyon színes területről van szó, sokféle típusú alföldi élőhelyel. 
A projekt célja lelassítani a terület kiszáradását zsilipek kiépítésével a vizet elvezető csatornákon, mert a kora tavaszi időszak kivételével a terület vízi élőhelyei általában kiapadnak. A meglévő ágakban és folyómedrekben így megfelelő vízforgalmat szeretnénk biztosítani a vízimadarak részére. A projekt további célkitűzése a rég elhagyott bési legelők egy részének rekonstrukciója és a helybeli gazdálkodók megsegítése a szarvasmarha-tartásban.



© www.life-senne.sk 2006