Program LIFE
Príroda a biodiverzita - NATURA 2000


Druhy

Madárfajok

Cigányréce  (Aythya nyroca)

Ismertetői és ökológiája: a cigányréce gesztenyebarna tollazatú madár. Rőptében igen feltűnő vastag, fehér szárnycsíkja, amely a szárny hegyéig ér. A hímeknek fehér a szeme, ebből ered a réce szlovák neve, amely „fehérszemű” récét jelent. Táplálékát főként a víz alá bukva szerzi meg. Mielőtt felszáll a vízről, előtte nekifut a víz felszínén. Ritkábban szokott nagy csapatokba verődni, mint a többi bukóréce-faj. Ez a réce kiterjedt nádasokkal és gyékénnyel (Phragmites és Typha) benőtt, eutrofikus tavakat és mocsarakat kedvel, melyek  ugyanakkor jelentős nyílt vízfelszínnel is rendelkeznek. Fészkét vízinövényzet között, a  nyílt víz közelében rejti el. Vonuló faj, a Földközi tenger vidékén és Afrikában telel.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a cigányréce elterjedt fészkelő madár Európa nagy részén, viszont elterjedése szétszórt, mozaikszerű. Állománya nagyszabású történelmi fogyatkozáson ment át, amely összesen több, mint 30% csökkenést jelent. A fészkelőpárok száma Európában kb. 18 000. Nagyobb számban Romániában, Horvátországban, Magyarországon találhatóak.  Védelmi státusza világviszonylatban csaknem veszélyeztetett (NT) és jelenleg sebezhetőnek (V) tekinthető Európában.

Státusza a projekt-területeken:1980 -1999 között Szlovákiában a fészkelő párok száma mindössze 5-20 volt.  A cigányréce az ország nyugati, déli és keleti részén költ. Fészkelésre csak nagyon jó állapotú vízi élőhelyeket foglal el, és nagyon érzékeny bármilyen változásokra. A Senné-i és a Bodrogközi Madárvédelmi területek (SPA) jelenleg a faj legjelentősebb fészkelési területeinek számítanak egész Szlovákiában.  A Senné-i Madárvédelmi területen költött a faj, jelenleg költése nem bizonyított. A Bodrogközi Madárvédelmi területen jelenleg is feltételezhető néhány pár költése.

Bölömbika  (Botaurus stellaris)

Ismertetői és ökológiája: a bölömbika valamivel kisebb a szürkegémnél, de zömökebbnek alkatú. Rejtőzködő madár, gyakrabban hallható mint látható. Hangja, a hím által hallatott, mély, tehénbőgésre emlékeztető búgó hang, mely messzire hallatszik és gyakran ismétlödik. A bölömbika szigorúan véve élőhely-specialista fajnak számít. Kizárólag nagy kiterjedésű nádasokban (Phragmites) költ, melyek teljesen el vannak öntve sekély vízzel, melynek szintje csak csekély ingadozásokat mutat. Ezeket a helyeket táplálkozársa is használja, lassan járkálva ás álldogálva a sekély vízben, ahol kis halakra vadászik. Még télen, fagyos időben is láthatóak egyes példányok.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a bölömbika szigetszerűen elterjedt Európában. Állománya történelmi jellegű megfogyatkozáson esett át, bizonyos helybeli pozitív változásokkal. A fészkelőpárok jelenlegi száma kb. 50 000. Legnagyobb állománnyal Oroszország, Lengyelország, Fehéroroszország, Magyarország rendelkezik. Védelmi helyzete Európában megfogytkozott állományú, nagy történelmi állománycsökkenés.

Státusza a projekt-területeken:1980 – 1999 között egész Szlovákiában 50-100 pár fészkelt. A madarak a Csallóközben és Kelet Szlovákiában költenek. A két projekt-terület, a Senné-i és a Bodrogközi Madárvédelmi területek fontos fészkelőhelyei a fajnak. Mindkét területen védelmi helyzete kedvezőtlen.  A Senné-i Madárvédelmi területen 5-11 pár költ, számuk csökken. A Bodrogközi Madárvédelmi területen 25-30 pár költ.

Haris (Crex crex)

Ismertetői és ökológiája: a haris kevésbé szigorúan kötött mocsaras élőhelyekhez, mint más rokonai a guvatfélék családjából.  A madarak kerülik az állóvizet és jobban kedvelik a vizesebb réteket és más füves élőhelyeket. Azonkívül a haris szárazabb réteken és mezőkön is előfordul, ahol jellegzetes hangját hallatja éjjel és napközben is egyaránt. Hangja rekedtes „kétkés”, innen ered tudományos neve is. Órák hosszatt képes ismételgetni hívóhangját. Nagy távolságra vonuló madár, dél Afrikában telel.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a haris Európa – szerte elterjedt költőfaj. Állománya viszonylag nagy, de lényegesen csökkent az utóbbi néhány évtizedben. Egyes országokban ingadozik, vagy tartósabb a legutóbbi években. Nagyobb állományai Oroszországban, Ukrajnában, Lengyelországban és Lettországban vannak. Védelmi helyzete Európában megfogytkozott állományú, nagy történelmi állománycsökkenéssel.

Státusza a projekt-területeken:Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között Szlovákiában 1400-1700 pár költött. A haris főleg közép- és keletszlovákiában számít elterjedt fajnak. Az állomány viszonylag tartós. Mindkét projekt-terület fontos költőterülete a fajnak. Mindkét projekt-területen a faj védelmi helyzete kedvezőtlen. A Sennéi Madárvédelmi terület legfeljebb 10 párt számlál, a Bodrogközi Madárvédelmi terület  körülbelül 100 párt.

Kis kárókatona  (Phalacrocorax pygmaeus)

Ismertetői és ökológiája: a kis kárókatona sokkal kisebb a nagy kárókatonától, rövidebb a nyka és a csőre, a sokkal ismertebb nagy kárókatona kicsinyített mása. Ez a madárfaj csupán foltszerűen fordul elő dél – és délkelet Európában a Fekete tenger, a Kaspi-tenger és az Azov-tenger vidékén. A madarak csapatostul költenek édesvizű tavakál és partmenti deltákban, melyek gazdag növényzettel rendelkeznek. Gyakran ülnek faágakon, vagy nádszálakon másznak. A faj főként állandó, mely csak részben vonuló a part mentén, kisebb távolságokra. Biológiájának egyes mozzanatai csak kevéssé ismertek.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a kis kárókatona szigetszerűn elterjedt madárfaj dél – és délkelet Európában. A Duna deltája az egyik legjelentősebb költőhelye Európában. A költőpárok száma kb. 39 000. A faj az utóbbi évtizedekben kisebbfajta állománycsökkenésen ment át. Erősebb állományai Romániában és Azerbajdzsánban találhatóak. Védelmi helyzete szerint közel veszélyeztetett faj (NT), azelőtt sebezhető fajnak számított (V) Európában, ma állománya biztosított.

Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között Szlovákiában a költőpárok száma 0-1 volt. Az egyetlen hely, ahol egy fészkelőpár előfordult 1992-ben, a Senné-i projekt-terület. Az 1990-es években e fajnak számos további előfordulása volt észlelhető, többnyire a Senné-i Madárvédelmi területen. Védelmi helyzete kedvezőtlen.

Vörösgém  (Ardea purpurea)

Ismertetői és ökológiája: a vörösgém nagy testű sötét színetzetű gém. Röptében sokszor egytagú hangjáról ismerhető fel, mely hasonlít a szürkegém hangjához, de rövidebb. Élőhelyét kiterjedt, sekély, mocsaras tavak képezik, nádasokkal, melyekben csapatostul fészkel. Sohasem építi fészkét fára. A vörösgém sekély vízben és vizes réteken táplálkozik. Egyesével táplálkozik, passzívan, csendben és mozdulatlanul várakozik, gyakran a vízinövényzet takarásában. A vörösgém nyári látogató Európában, Afrikában telel át a Szaharától délre.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a szürkegém Európa déli részén fészkel. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megfogyatkozott állománya, amely továbbra is fogy. A költőpárok száma k. 42 000. Számottevő állományai Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Magyrországon és Ukrainában találhatóak. Védelmi státusza állománycsökkenést mutat, a csökkenés lassú és folyamatos. 

Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között teljes Szlovákiai állománya 20-60 pár volt. Bár költése feltételezett délnyugat Szlovákiában is, bizonyított fészkelőhelyi csak kelet-Szlovákiában ismertek. Mindkét projekt-terület, a Senné-i, valamint a Bodrogközi Madárvédelmi terület egyaránt rendszeres fészkelőhelynek számít. A Senné-i Madárvédelmi területen 10-18 pár költ, számuk csökken és a Bodrogközi Madárvédelmi területen 15-25 pár költ.

Barna rétihéja  (Circus aeruginosus)

Ismertetői és ökológiája: a barna rétihéja életmódja erősen kötődik a vízi élőhelyekhez. Sűrű mocsarakban, nádasokban épiti fészkeit ahol gyakran megfigyelhetók alacsonyan repülő vadászó madarak. A fészkeló idószak elején légi akrobatikus nász repülés látható. Őszel a déli teleló helyekre vándorol.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: Európa jelentős részén elterjedt madárfaj. Állománya stabil illetve bizonyos növekedést mutat, a költéopárok száma kb. 140 000. Legfontosabb állományai Oroszországban, Ukrajnában, Lengyelországban, Magyarországon és Németországban. Védelmi státusza Európában biztosított.

Státusza a projekt-területeken:

1980-1999 között Szlovákiában a fészkelőpárok száma 400-500 között ingadozott. Senné és Bodrogközi Madárvédelmi A védelmi területe fontos fészkeló helyek e madárfaj számára. Állományuk a projekt területeken kedvező.A Senné-i Madárvédelmi területen 20-40 pár fészkel és a Bodrogközi Madávédelmi területen 55-65 pár.

Nagy kócsag  (Egretta alba)

Ismertetői és ökológiája: a nagy kócsag nagyon szép, fehér színezetű gémfajta, amely a jól ismert szürkegém nagyságát éri el. A faj külömböző vízi élőhelyeket kedvel, tengerparti és édesvízi – élőhelyeket egyaránt. Nagy kiterjedésű, sekély tavakazt kedvel, melyak náddal és bokrokkal vannak benőve, de néha, féoleg ősszel száraz mezőkön is megtalálható. Részben vonuló faj, a Földközi tenger vidékén és Afrikában telel.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: Európa jelentős részén , foltszerűen elterjedt madárfaj. Állománya elég kicsiny, viszont bizonyos növekedést mutat, a költéopárok száma k. 24 000. Legfontosabb állományai Ukrainában, Magyarországon, Ausztriában vannak. Védelmi státusza Európában biztosított.

Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között Szlovákiában a fészkelőpárok száma 0-80 között ingadozott. Míg a vonuló és kóborló madarak megtalálhatók az ország nagy részén, az egyetlen fészkelőhelyek a két projekt-területhez kötődnek, a Senné és a Bodrogköz Madárvédelmi területekhez. Mindkét területen védelmi helyzetük kedvezőtlen. A Senné-i Madárvédelmi területen 30-60 pár fészkel és a Bodrogközi Madávédelmi területen 10-20 pár.

Kis kócsag (Egretta garzetta)

Ismertetői és ökológiája: a kis kócsag közepes nagyságú fehér gém, elegáns és kecses madár, melyet fekete lábairól és sárga ujjairól ismerjük fel. A faj sokféle vízi élőhelyet foglal el, partmenti lagúnákat és folyókat, édes- és sósvizűeket egyaránt. Csoportosan fészkel sűrű fákon és bokrokban, gyakran más madarakkal együtt. A madarak kis csoportokban táplálkoznak halastavakon és elárasztott mezőkön. A kis kócsag  vonuló madárfaj. Az Európai madarak a Földközi tenger tájékán és Afrikában telelnek.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: dél és közép- Európában a kis kócsag foltszerűen terjedt el mint fészkelőfaj. A faj európai állománya kb. 94 000 fészkelőpár. Legtöbbjük Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban költ. Védelmi helyzete Európában biztosított.

Státusza a projekt-területeken:1980-1999 között Szlovákiában a költőpárok száma 0-30 között ingadozott. Míg az átvonuló és kóborló madarakat az ország nyugati és északi részein is megjelennek, a fontos fészkelőhelyek kelet-Szlovákiában vannak, a Senné és Bodrogköz Madárvédelmi területeken. Védelmi helyzetük kedvezőtlen. A Senné-i Madárvédelmi területen 10-15 pár költ, a Bodrogközi Madárvédelmi területen 5-15 pár.

Daru (Grus grus)

Ismertetői és ökológiája: a daru igen nagy, hosszú lábú és hosszú nyakú, hamuszürke madár. Az északi erdők madara, ahol mocsarakat, vizes réteket és hasonló sekélyvizű élőhelyeket keres. Kora tavaszkor a madarak gyönyörű násztáncokat járnak, harsány hangkísérettel. A daru vonuló madár, nagy távolságokat hidal át vonuláskor. Főként Spanyolországban és Afrikában telel, nagy csapatkokban.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a daru észak Európában költ, mozikszerű elterjedéssel a délebbre eső területeken. Populációja viszonylag kisebb, erősen megfogyatkozott az utóbbi évtizedekben. A fészkelőpárok száma kb. 110 000. Nagyobb állományai Lengyelországban, Finnországban, Svédországban és Oroszországban vannak. A faj a SPEC 3 kategóriába sorolható, veszélyeztettségi foka V.

Státusza a projekt-területeken: főleg Szlovákia keleti része felett vonul át. Nem ismertek fészkelési adatok, viszont nem kizárt a jövőben fészkelése megfelelő helyeken. Védelmi helyzete a Sennéi madárvédelmi területen nem ismert. A Sennéi javasolt madárvédelmi területen évente kb. 600 – 3000 daru áll meg vonuláskor. Néhány példány előfordult már a költési időszakban is. 

Rétisas  (Haliaeetus albicilla)

Ismertetői és ökológiája: a rétisas hatalmas termetű sas széles szárnyakkal és enyhén ék alakú farokkal.  Az öreg madár barna színezetű, fehér farka jellegzetes ismertetőjele a fajnak.  Tengerpartok mentén, nagyobb folyóknál, tavaknál és más nagy vízfelülelek mentén él.  Fészkét magas fákon, nagy ágakból építi. Ha nincsen zavarva, évente használja. A rétisas főleg halakkal táplálkozik. 

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a rétisas észak-, közép- és kelet-Európában fészkel. Az utóbbi évtizedekben állománya megnövekedett főleg a DDT betiltása után. Egyes országokban eredményesen lett visszatelepítve. A költőpárok száma Európában kb. 5 000, ami 50% alkotja a világállománynak. Nagyobb állományai Norvégiában, Lengyelországban, Oroszországban költenek. A fajt a SPEC 3 kategóriába sorolják, veszélyeztttségi foka R.

Státusza a projekt-területeken: a rétisas újra megjelent Szlovákiában mint fészkelőfaj 34 év után, az 1990-es évek végén. Ezt emelkedő számú állománya idézte elő a környező országokban, beleértve Magyarországot, Lengeylországot és a Cseh köztársaságot is. Az  1980-1999 időszakban 2-4 párt észleltek, 2008-ban már 7 párt.  A rétisasok állománya jelenleg emelkedik és mindkét projektterület fontos menedéket jelent a faj számára. Védelmi helyzete nem simert. A Sennéi javasolt madárvédelmi területen 2007 óta 1 pár költ, a Bodrogközi Madárvédelmi területen először 1 költőpár 2006-ban lett észlelve. Rendszeresen telel, példányszáma eléri az ötöt.

Törpegém (Ixobrychus minutus)

Ismertetői és ökológiája: a törpegém nagyon kicsiny gémfaj, szép színezetű és rejtőzködő életmódú madár. Hangja rövid, ugatásszerű hang,  a fajra jellegzetes. Röptében jól láthatóak krémsárga szárnyfoltjai. A törpegém édesvizű mocsarakban és nádasokban él, néha kisebb vízfelületek mellett is, melyek náddal vannak benőve, esetleg fiatal fűzzel is. A faj fészkét vízi növényzet között, vagy bokrokban építi, nagyon alacsonyan a víz felett. Vonuló madár, amely Afrikában telel.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a törpegém elterjedt nyári vendég közép- és dél- Európában. A költő párok száma kb. 120 000. A faj állománya sok helyen megcsappant, ahol élőhelyei eltűntek, megkárosultak. A faj a következő országokban fordul elő jelentősebb számban: Ukrajna, Románia, Magyarország. Védelmi helyzete Európában megcsappant állományra és jelentős történelmi állománycsökkenésre utal.

Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között szlovákiai állománya 200-400 párra becsülhető. A faj a megfelelő élőhelyeken költ, a Csallóközben, a Duna ártereiben és a keletszlovákiai alföldön. Midkét projekt-terület, a Senné és a Bodrogköz Madárvédelmi terület egyaránt a faj jelentős fészkelőhelyei közé tartoznak. Védelmi helyzetük ismeretlen. A Sennéi projekt-területen 3-5 pár költ, a Bodrogközi projekt-területen 35-40 pár.

Bakcsó (Nycticorax nycticorax)

Ismertetői és ökológiája: a bakcsó igen jellegzetes, rövid csőrű, közepes nagyságú gém. Nem kifejezetten éjjeli madár, mint egyes elnevezései sugallhatják. Ez a madárfaj gyakran aktív nappal is, zajos és fészkelőtelepein gyakran hallatja röptében feltűnő, kissé békaszerű ”kvak” hangját. A madarak gyakran láthatók csapatosan, amint faágakon ülnek. Csapatosan fészkel mocsarakon és tavakon, halastavakon, vízi nővényzet között. A táplálkozó madarak gyakran láthatóak legelőkön, csatornák és víztárolók környékén. Európai állománya Afrikában telel át.   

Védelmi helyzete és elterjedése Európában:a bakcsó elterjedt költőmadár közép- és dél- Európában. Állománya mérsékelt hanyatláson ment át az utóbbi évtizedekben. Ma európai állománya viszonylag stabil bizonyos ingadozásokkal. A költőpárok száma kb. 87 000. Erősebb állományai Oroszországban, Romániában,  Bulgáriában, Magyarországon, Olaszországban és Franciaországban vannak. Védelmi helyzete Európában megcsappant állományról tanúskodik, mérsékelt történelmi állománycsökkenésről.

Státusza a projekt-területeken:1980-1999 között Szlovákiában összesen 100-400 pár költött. Fészektelepei a Duna menti síkságokon és a keletszlovákiai síkságon találhatók, beleértve mindkét projekt-területet. Védelmi helyzetük mindkét területen kedvezőtlen.  A Sennéi projekt-területen 70-130 pár fészkel, a Bodrogközi projekt-területen 250-400 pár.

Kanalasgém (Platalea leucorodia)

Ismertetői és ökológiája: a kanalasgém magasabb, fehér színezetű madár, fekete lábakkal és jellegzetesen lapított, kanál alakú csőrrel. Kiterjedt, sekély vízi élőhelyeket foglal el. A faj telepesen fészkel kiterjedt sekélyvizű nádasokban, némi bokrokkal tarkítva. A kanalasgémek költőtelepeiken nem keverednek más madárfajokkal. A madarak igénylik a sekély, nyílt vizet, ahol jellegzetes táplálkozási viselkedését lehet megfigyelni. A madarak csőrüket a vízbe merítik és fejüket kaszáló mozdulatokkal ingatják jobbra – balra, míg lassan lépdelnek a sekély vízben. Többnyire kisebb csapatokban táplálkoznak. Az európai populáció a Földközi tenger medencéjében és Afrikában telel át.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a kanalasgém nagy területen, de szigetszerűen elterjedt fészkelőmadár dél- és közép- Európa nagy részén. Állománya viszonylag csekély és erősen megcsappant az utóbbi évtizedekben. Ma a legtöbb országban elterjedési területén belül populációi tartósaknak bizonyulnak, vagy csekély növekedést mutatnak. A fészkelőpárok száma kb. 10 000. Jelentősebb álományai Oroszországban,   Romániában, Magyarországon, Spanyolországban, Hollandiában találhatók. Védelmi helyzete Európában ritka.

Státusza a projekt-területeken: 1980-1999 között Szlovákiában a fészkelőpárok száma 0-35 volt. Egyetlen fészkelőhelye Szlovákiában a Sennéi SPA projekt-terület. Védelmi helyzetük mindkét területen kedvezőtlen. A Sennéi projekt-területen egy ingadozó, csökkenő számban megjelenő állomány van jelen, a Bodrogközi projekt-terület fontos táplálkozóhelye a fajnak.

Gulipán  (Recurvirostra avosetta)

Ismertetői és ökológiája: a gulipán kecses, feketefehér színezetű partimadár, csőrének vége felfelé ível.  A faj érdekes táplálkozási módszerrel rendelkezik, csőrét kasza módjára mozgatja egyik oldalról a másikra, apró táplálékrészecskék után kutatva. Nyílt tengerpartokon fészkel, de a tengerparttól távol eső helyeken is, megfelelő élőhelyeken.  Tojásait a száraz földre rakja, vízközelben. Ha költéskor felzavarják, felszáll és hangosan szól.  Belföldi álománya a Földközi tenger vidékén és Afrika partjinál telel. 

Védelmi helyzete és elterjedése Európában:a gulipán szétszórtan fészkel Európa szerte.    Állománya viszonylag kicsi, de enyhén megemelkedett az utóbi évtizedkben. A költőpárok száma Európában kb. 57 000. Számottevőbb állományai Ukrainában, Németországban, Hollandiában, Dániában és Spanyolországban vannak. A faj a SPEC 4/3 kategóriába tartozik, veszélyeztettségi foka L.

Státusza a projekt-területeken: az 1980-1999 időszakban egész Szlovákiában a költőpárok száma 0-20 volt. Egyetlen ismert nyugat- Szlovákiai fészkelésén kívül a Sennéi javasolt madárvédelmi területen is költött a faj.  Védelmi helyzete ezeken a helyeken kedvezőtlen.    Elsőként 1985-ben lett észlelve költése Sennén, ma a fészkelőpárok száma csupán  0-5.

Pajzsoscankó (Philomachus pugnax)

Ismertetői és ökológiája: a pajzsoscankó ahhoz a kevés partimadár fajhoz tartozik, amelyeknél nagy a nagyságbeli külömbség a nemek közt. Úgyszintén a fészkelési időszakban feltűnő a külömbség, a hímek gazdag színezetet öltenek, a tojók egyenletesen barna színezetűek maradnak. A pajzsoscankók hímjei harcolnak egymással.  Ez a faj a tajgában és a tundre övezetben fészkel, vizes réteken és tengerpartokon. Tavasszal a madarak megérkeznek afrikai telelőhelyeikről és nagy csapatokban vonulnak át az európai szárazföld felett.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a pajzsoscankó szélesen elterjedt költőfaj észak Európában. Állománya viszonylag nagy és stabil, több mint 200 000 párból áll. A legutóbbi évtizedekben enyhén csökkent. Számottevőbb állományai Oroszországban, Svédországban, Finnországban és Norvégiában költenek.  A faj a SPEC 4 kategóriába tartozik, veszélyezettségi foka (S).

Státusza a projekt-területeken: a pajzsoscankók rendszeresen átvonulnak Szlovákia területén. A Sennéi projektterület nagyon fontos megállóhelye a pajzsoscankók számára vonulási útjukon, főleg tavasszal. Csapataik néha elérhetik a tízezres számokat is.    

Nagygoda (Limosa limosa)

Ismertetői és ökológiája: a nagygoda magas lábú, elegáns partimadár.  Jellegzetes a röpte, fehér szárnycsíkja és melodikus hangja. Főleg édesviző élőhelyeket kedvel, nagy kiterjedésű réteket Európában és Ázsiában. Afrikában telel, a Saharától délre eső sávban. 

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a nagygoda kelet- és északnyugat- Európában költ. Állománya viszonylag nagy, több, mint 100 000 párból áll, viszonylag stabil, egyes országokban csökkenő. Nagyobb állományai Oroszországban, Hollandiában, Lengyelországban és Izlandon fészkelnek. A fajt a SPEC 2 kategóriába sorolják, veszélyezettségi fok V.

Státusza a projekt-területeken: a nagygoda  Szlovákia területén ritka fészkelőfaj. Az  1980-1999 időszakban az országban költő párok száma 5-40 volt. A Sennéi javasolt madárvédelmi területen nemrég még 40 pár költött.  1990 óta számuk erősen megcsappant. A Sennéi javasolt madárvédelmi terület fontos megállóhelye a vonuló godáknak, rendszeresen 1000, kivételesen 3500 példány is megfordul a területen. 

Piroslábú cankó  (Tringa totanus)

Ismertetői és ökológiája: a piroslábú cankó közepes nagyságú partimadár, piros lábakkal és jellegzetes, melodikus hangja jellemzi. Egyike a legelterjedtebb partimadaraknak. Belföldi élőhelyek széles skáláját lakja, főleg mocsaras, vizes réteket és legelőket, szoloncsákokat kedvel, állóvizek saras partjait.  Egyes Nyugat-Európai  és Brit állandó álományai kivételével vonuló faj, a Földközi tenger vidékén és Afrika partjainál telel.

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a piroslábú cankó elterjedt fészkelőfaj Európa nagyobb részén. Populációja elég jelentős, több, mint 30 000 fészkelőpár.  Ez a faj hosszú, állandó állományfogyatkozáson megy keresztül. Jelentősebb populációi Oroszországban, Norvégiában, Nagybritanniában, Fehéroroszországban, Dániában, Hollandiában és Németországban vannak. A faj védelmi besorolása SPEC 2, veszélyeztettségi foka D.

Státusza a projekt-területeken: nyugat- és kelet-Szlovákiában költ a faj. Az 1980-1999-es időszakban Szlovákiában a fészkelőpárok száma 35-70 volt. Senné környékén (a projektterületen) a költőpárok száma egyes években elérte a 20 párt. Rendszeresebben viszont cask 3-5 pár költ. Vonuláskor kb. 1000 példány is előfordul. A Bodrogközi Madárvédelmi területen 10-15 párov költ, vonuláskor kb. 2 000 példány fordul elő.

Bíbic  (Vanellus vanellus)

Ismertetői és ökológiája: A bíbic fekete-fehér színezetű, fényes tollazatú, galamb nagyságú partimadár.  Röptében könnyen felismerhető jellegzetes szárnymozgása szerint, fordulatos röptéről és jellegzetes hangjáról. Viszonylag gyakori fészkelőfaj, nyílt vidék kedvelője,  mezőkkel és legelőkkel.  Enyhébb teleken egyes példányok nem vonultak el, nagyobb részük viszont elvonul. Kora tavasszal egyike a legkorábban érkaző madaraknak.  

Védelmi helyzete és elterjedése Európában: a bíbic Európa legelterjedtebb partimadár-faja.  Fészkelőpopulációja nagy, kb. 2 800 000 pár. Sok országban viszont álományai megcsappantak, főleg Nagybritanniában, Hollandiában és Oroszországban. De más országokban is megfogyatkoztak állományai.  Legnagyobb állományai Izlandon, Oroszországban, Hollandiában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és nagybritanniában élnek. Nem veszélyeztetett faj, védelmi foka (S).

Státusza a projekt-területeken: Szlovákia nagyobb részén költ. Az 1980-1999-es időszakban országos állománya elérte a 2 500-5 000 fészkelőpárt. Számuk a körülményektől függően ingadozik. Mindkét projektterület fontos a bíbic számára. A Senné-I projektterületen 5-15 pár költ és az átvonuló madarak száma elérheti a 10 000 is. Ugyanezek a számok a Bodrogközi madárvédelmi területre is vonatkoznak.

Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida)

Ismertetői és ökológiája: a fattyúszerkő kisebb termetű csér, fekete-fehér mintázatú fejjel.  A kontinens belsejében alföldi mocsaras tavakat, holtágakat, ártereket kedvel. Gyakran megfigyelhetők a víz felett szitálva, amint apró halakra vadásznak.  Telepesen költenek, fészkeik egyszerű úszó növényszigetecskék, melyeket vízinövényekből építenek fel. A szerkők vonyló madarak, a keleteurópai madrak a telet a Nílus mentén és kelet Afrikában töltik. 
Védelmi helyzete és elterjedése Európában: szigetszerűen elterjedt faj dél- és kelet- Európában. Európai populációi viszonylag stabilok, a múltban kisebb állománycsökkenés volt megfigyelhető.  Jelenleg ingadozó, esetleg enyhén emelkedő az állományállapota.   A költőpárok száma kb. 87 000.  A legnagyobb állományai Oroszországban, Romániában, Spanyolországban, Ukrainában, Magyarországon és Franciaországban költenek. A faj a  SPEC 3 kategóriába sorolható, veszélyezettségi foka D.
Státusza a projekt-területeken: az 1980-1999 közötti időszakban Szlovákiában a fészkelőpárok száma 50-200 volt. Vonuláskor átvonul a faj az ország egész területén, de kizárólag a két projektterületen fordul elő mint költőfaj. A Sennéi madárvédelmi terület a legfontosabb fészkelőhely, 200 költőpárral is egyes években, főként a Nemzeti rezervátumban. A Bodrogközi madárvédelmi területen rendszertelenül költ, állománya elérheti a 60 párt. Védelmi állapota kedvezőtlen.

 

© www.life-senne.sk 2006